Bő 50. év 66. nap

Nekem a zene a mindenem. Kualalumpur!  Inkább a szöveg és a zene, sorrendben, mert a szövegeinket én írom, mint tudjátok. Írom, nem szerzem, nem szeretem azt, hogy szerzem, mert aki szerez, az lop, én pedig lelkemből, melyet testem úgy őriz, mint egy szarkofág, adok egy darabkát nektek, mint azt már dalbaszedtem, és bármi is legyen az, lehet, hogy ez lesz az új nevünk! Nem az, hogy Dalbaszed, bár az is jó, hanemhogy Szarkofág!

Szinte minden jó, ami kijön a számon, én úgy veszem észre, de szóljatok, ha ti is! Most egy új szöveget rágok, én így alkotok, beavatlak benneteket, rágom a szót, minden szótól más ízű lesz a nyálam. Ha azt rágom, hogy kabát, ki kell köpjem, mert gramulált szója íze van. És a szóját utálom ugyan, de a szója szónak répa íze van, és a répát meg szeretem. A répa szónak pedig lábujj íze van, a lábujjízt meg utálom, holott maga a lábujjíz szó a tenger gyümölcseit idézi bennem, ami, mint kaja, a kedvencem.  

Nehéz, nagyon nehéz…

Legtöppször ezért összekeverem a szavakat, mint egy cukrász, ebből lesznek a legjobb szövegek, mint azt hálásan ezerszer visszaigazoltátok, köszönöm! Mert a kabátot és a lábujjízt egyberágtam, és az lett, hogy kabátujj, egy finom szó, mint azt ezerszer visszaigazoltátok a Kabátujj című dalunk sikertörténetével.  Tudjátok, „a kabátujj nem kárba vesz, a félkezűnek szárnya lesz, hujj, hujj kabátujj, lengedezz, csak lengedezz!”!!! 

Bő 50. év 66. nap

Sokan kéritek, hogy blogomban térjek ki a kedvenc hobbijaimra, meg, arra, hogy milyen típusú csajokat szúrok. Megkönnyítitek a dolgomat, mert a hobbijaim a csajok, így a témát egy bejegyzésben kimeríthetem.  

Milyen csajok? Kérditek.

Nekem a lélek az első, úgyhogy minden csajért, akiben tanyát vert a lélek, odavagyok, legyen kövér, sovány, alacsony, magas, szőke, vagy fekete, szeplős, vagy szeplőtelen. Persze joggal kérditek, hogy akkor az alacsony-kövér-kopasz-bajuszos csajok is beleférnek-e a repertoárba, s válaszom igen!  – ez is az evolúció egyik lehetséges iránya. Azt vallom, nyitottnak kell lenni, és részemről minden rajongást százszor viszonzok, nyugodtak lehettek, rajongás nem marad visszarajongatlan!

Bő 50. év 69. nap

Szememre vetettétek, hogy kegyetlen szadista vagyok, – igazságtalanul. Valóban voltam Kanadában, de nem fókabumkózáson – el tudjátok hinni rólam, hogy bumkót emelek egy védtelen lényre? El vagytok tévedve, vagy le vagytok maradva, ezt kell mondanom…

Hallottatok már fotó-szafariról? Amikor elmegy a turista Afrikába, és lemcsevégre kapja a vadakat? Én is ilyen kiránduláson voltam! Nem fókabunkózáson, hanem, mint itt hívják, lebummkózáson! Odaállunk a fóka elé, és azt kiáltjuk, hogy bumm fóka! Bumm fóka!

Lehet, hogy ez is drasztlikus, és méltatlan dolog.

Jó, magamba szállok, ez volt az utolsó eset, nekem a ti szavatok isten szava.