Király meló. Személy szerint utálom a kis fostosokat. Még meg is kínzom, amelyiket elkapom, most nem részletezem, ha megkeresel privibe, mondok tippeket. A vásárlóvárosba szeretek legjobban vadászni, ott mindig van lepattintott fosti, tuti fogás. Hallottam már róla, hogy van árvamentő, aki saját szakállára szedi őket, ezért virágzik a fekete szervkereskedelem.  Én  mondjuk addig még sosem mentem el, az már túl durva, nem úgy neveltek. Speciel én is árva voltam, mentett vagyok, a Szívek Szíve Hálózat anyám helyett anyám volt. Én tudok a fostosok fejével gondolkodni. Mondjuk velem is előfordult, Vásárlóvárosban,  hogy egyikük bevitt az erdőbe, gyorsak, mint a gyík. Először is aggódó szülő képet vágsz, nem nehéz, ráncolod a homlokod, tördeled a kezeidet. Összevont szemöldökkel nézelődsz, közben kiszúrod, hogy melyik nem játszik. Mert az árvák nem játszanak, a kosarakra és  szatyrokra utaznak. Akkor elkezded becserkészni, sántítva, hogy biztonságba érezze magát felőled. Ha biztosra akarsz menni, eldugod a karodat a zakó alá, mintha amputálva volna, és még ahhoz sántítasz is. Mikor vetődő távolba érsz, ráveted magad. Vigyázat, harapnak! Van amelyik bekeni magát olajjal, ezért jobb, ha a pelenkájánál fogod meg. Majd belejössz!