Akkor kezdjük a szénnél.  A szén fekete, barna, sárga, mindenféle. Mondjuk, a barna nem spektrális szín. A fekete meg nem szín. A lényeg, hogy a föld alatt van, s mindaddig, amíg ott van, a szín, – ami, mivel a fényre adott agyi reakció, és a föld alatt nincsen se fény, se agy, – nem releváns. A sárga szén kevésbé van a föld alatt. Ez a lignit. A szénnel fűtöttek. 

Fűteni nem más, mint a hidegben meleget csinálni, égetéssel. Mi az, hogy hideg, kezdjük ott. A hideg az, ami a fridzsiderben van. Régen, télen, amit mi úgy nevezünk, akkor hideg volt. Gyakran hidegebb, mint a fridzsiderben. Ezért fűtöttek, vagyis égettek, többek közt szenet. Hogy ne fázzanak. Ha bemész a fridzsiderbe, amit ott érzel, az a fázás. Mást is égettek, nem csak szenet. Fát például. Kályhában. Az a fridzsider ellentéte.

A hideg, az nem jó.  A hidegben minden összemegy, a melegben meg kitágul. Ez önmagában persze se nem rossz, se nem jó. A meleg energiát visz az anyagba. Az így rezgő atomok, melyek mindegyike nagyobb tér után iparkodik a maga mozgása számára, kölcsönösen félreszorítják egymást, s ez által tágulást idéznek elő. A megmelegedés következménye közönségesen: térfogat-nagyobbodás. Különben a meleg se jó. Attól függ. Nem a legfőbb jó.

De nem a tágulás a lényeg. Nem is a fűtés. A lignitet nem fűtésre használták, hanem energia termelésére.

Az energiát is elmondjam? Jó, akkor nem.

A lignit fosszilis tüzelőanyag. Fából készül. Hogy mondjam, hogy Te is megértsd? A fa, amíg él, egy alacsony entrópiával rendelkező dolog. Egyben van. De elpusztul. Elkorhad. Erre mondjuk, hogy megnől az entrópia-szintje.

Ez a szerteség. Aztán a föld alá kerül. Nyomja a föld súlya. Nyomás, egyenlő energia. Nem csak az, de az is. Nyomás alatt a szerte-fa szénné rendeződik. Lecsökken az entrópiája.

Mint szén, egyben lesz. Fönn az ember azt mondja, hohó, emelkedik az entrópia szintem, mindjárt megfagyok! A legjobb úton vagyok a szerteség felé! Akkor lemegy a szénért, és fölhozza. Meggyújtja, ezzel a szenet elindítja, maga helyett, neki a szerteségnek. Máris nem fázik, entrópia szintje helyrebillen.

Namármost, csokoládét szeret-nék csinálni. Inota-szeletet, vagy nevezzük bárhogy. Mi kell hozzá? Kakaópor, kakóvaj, cukor.

 Mindegyik a maga rendezettségében. Kimegyek a lignitért, s entrópia szintjét megemelve eltüzelem a rendezett dolgok alatt. A hő hatására azok is rendezetlenné válnak, vagyis elolvadnak. Közben elegyednek, s újjárendeződnek. Miközben  a  pép  kihűl,   entrópiája tovább csökken, csokoládé lesz belőle.  Egy korrekt anyag. Amit megeszünk, s egy darabig vele haladunk közös végzetünk, a szerteség felé. Hát, ez volt itt. Csokoládégyár. Dőlt a kakaó, helyben volt a lignit. Ez a történet kötődik ide.