141galambekizmus
A galambékizmus a Bő 21. évében bontott szárnyat, és a Bő időszámítás utáni kor első szellemi irányzata lett, mely tagadásra – Galambék emberjogúságának tagadására – épült, majd a Bő 52. évében a Galambék exterminációját megengedő XXL. sz. rendelet megalkotásához – és végrehajtásához – vezetett.
Galambék a Bő időszámítás kezdetét jó néhány – a múlt eltörlése miatt pontosan meg nem állapítható számú – évszázaddal megelőzően érkeztek a mai Bőváros területére, s rövid idő alatt kitöltötték a társadalom akkori, primitív építményében előttük megnyíló szűk teret. A Bő-korba a Homo Sapiens Sapiensével egyező társadalmi jogokkal érkeztek.
Bármiféle versengésre való belső alkalmatlanságuk, harcképtelenségük, s ebből fakadó kiszolgáltatottságuk következtében a túlzsúfolódó Bőváros társadalmának potenciális veszteseivé váltak. Életterületüket lassan elfoglalták a hajléktalanok, a szervezett társadalom perifériájára szoruló Ming korabeli kínaiak. Kirekesztődésüket erősítette a canus familiaris faj előszereteten alapuló társadalmi felemelkedése, gyorsította a banánok szó szerint
értendő „tér”nyerése, majd a woalák bővárosi szétözönlése.
Fizikai megsemmisítésük társadalmi elfogadtatásához a Bő Holding Co. Kommunikációs Igazgatósága nyitott utat, azzal, hogy a Galambék tettokú extinkcióját megalapozó szellemi irányzatot galambékizmusként hirdette meg.
Az általuk bevezetett fogalmi kör a hétköznapi pozitív fogalomhasználatra alapozott, tehát arra, hogy a hétköznapi emberek megértés-szintjén a galambékizmus valami, ami Galambékért van, a galambékista valaki, aki Galambék pártján van, az antigalambékista az, aki Galambék ellen van, tehát a galambékizmus jó dolog, a galambékista jó ember, az antigalambékista rossz ember. Ezzel szemben a galambékizmus valójában a Galambék elleni támadás szellemi alaptételeit fogalmazza meg, a galambékista az Galambék megsemmisítéséért síkra szálló személy, az antigalambékista pedig Galambék tulajdonképpeni védelmezője. Az ílymódon kifordított kommunikációs tér elnyelte azt az egyébként csekély energiát, amit a tulajdonképpeni védelmezők a közvélemény pártoló mozgósítására fordítottak.