A Savoyai Huszárezred történetének összeállítása során kisebb részben Dudás János elbeszéléseire,  nagyobb részben a logika megengedő szabályaira támaszkodtunk – leszögezzük, hogy feltárásunkban  a past hangsúlyosabb szerepet játszik, mint a fact. Dudás Jánostól tudjuk, hogy a huszárezred külföldön harcolt, és több csatában győzelmet aratott. Arra következtetünk, hogy azért Savoyai a huszárezred neve, mert Savoyában is jártak, esetleg hosszabb ideig ott állomásozhattak, az pedig egy frank városállam a valahai Franciaország földrajzi területén. Ha pedig a valahai Franciaországban járt Dudás János az ezredével, és győzött is, akkor egy írásos emlék alapján csak arra következtethetünk, hogy a török császár fölött arattak győzelmet, visszaszerezve tőle a francia király trónját.

„A török csapatnak nagy hasú vezére
Rendbe szedte népét a harcnak jelére;
A rendbe szedett nép ugyancsak megállott,
Amint megrohanták a magyar huszárok.

De nem volt gyerekség ez a megrohanás,
Lett is nemsokára szörnyű rendzavarás;
Izzadott a török véres verítéket,
Tőle a zöld mező vörös tengerré lett.”

Mind a fent idézett írástöredékben, mind Dudás János elbeszélésében felmerül egy bizonyos Kukorica János neve, ami feltevésünket megerősíti. Az írásos emlék hitelességét némileg lerontja a Franciaországba vezető út leírása, mely szerint Tatárországon keresztül  vitt az útjuk, ahonnan Taljánországba vitt tovább, onnan Lengyelország és India érintésével érkeztek meg a csata francia színhelyére.