Halcombról nincsenek Halcombtól független adatok. Amit Halcombról tudunk, azt Halcombtól tudjuk.
Nem tudjuk Halcombról – mert nem tudjuk tőle – hogy hol, és mikor született. Halcombról úgy tudjuk, – tőle tudjuk – hogy egy álomfejtő anya és egy madártolmács apa tízedik, egyben utolsó gyermekeként látta meg a napvilágot. Ugyanakkor nincs adat Halcomb nevű tízgyermekes madártolmács létezéséről, sem valaha lett légyen volt létezéséről.
Halcomb világában a tér és az idő nem fontos dimenziók. Fontos a leszármazás, mint a létezés sejtetése. A számok fontosak, mert bizonyítják az összefüggések, mint egyedül létező létezők létezését.
Halcomb nem látható, avagy láthatatlan.
Halcomb nyilván nem Halcombként létezik. Halcomb-kreatúrák léteznek, ezek hordozzák és vetítik elő a Halcomb-identitást. Halcomb teremtményeket teremtett, s teremtményei megteremtették őt – a Kereső elméletet képviselők szerint.
A Találók szerint nem kell minden létező mögött teremtőt keresni. A Halcombnak tulajdonított kreatúrák maguktól léteznek, és Halcomb pedig nem más, mint a létezésük igazolására teremtett teremtő.
Van Halcomb, vagy nincsen Halcomb? Ez a végső kérdés a Kérdéskereső elmélet képviselői szerint. A Válaszkeresők szerint a létezésre vonatkozó eldöntendő kérdések feltevése indokolatlan, mert az ilyen kérdések kételyekre, s nem pedig állításokra támaszkodnak. Ron Halcomb a Válaszkeresőkhöz áll közelebb: megnyilvánulásaiban következetesen mellőzi a létige használatát.
Maga Halcomb tette a világot Keresők és Találók szerinti kétosztatúvá. A Keresők nem akarnak találni, csak keresni. Ha mégis találnak valamit, azt mondják, nem azt keresték. A Találók nem akarnak keresni, csak találni. Ha mégis keresnek valamit, azt mondják, az egyszer már megvolt, csak elveszett.
Bosch-korszaka
Egy történelem előtti fantasy-festő, Bosch Jeromos táblaképei ihlették. Művészi intenciója megegyezett az elfeledett németalföldi művész szándékával, s ez nem volt más, mint a zavarba ejtés – saját bevallása szerint ezzel kívánt hozzájárulni az új európai káoszhoz. Első kiállításának az amsterdami Artis Royal Zoo adott helyet. Terroráriumában megelevenítette Bosch hét főbűnt szimbolizáló alakjait és bestiáit. Műveit az akkor szárnyait bontogató Salsa Fanatics Egyház egyik öngyilkos merénylője semmisítette meg, – „visszakergetve őket” – írta a merénylő búcsúlevelében – „a képzelet világába”.
Reneszánsz
korszaka
Reneszánsz korszakát agresszív szarkazmus jellemezte. A génrégészet eredményeit felhasználva előállította egy római uralkodó (Caligula) és annak kiváltságokat élvező lova (Incitatus) klónját, majd felbootolt génjeiket egy kentaurban egyesítette. A műnek a „Kentaur gumilövedékekkel” címet adta. A lényt Rómában, egy gladiátor-témaparkban engedte szabadon, közel ezer műértő előtt. Az elszabadult műalkotást végül a Forum Romanumon csendőrkordon sortüze állította meg, ezerszázhatvanhárom gumilövedékkel. A „szabadon engedés” mint performance, későbbi fő művének meghatározó motívumává vált.
A depresszió kora
Teremtő
korszaka
Halcomb legnagyobb hatású – és máig ismert utolsó – műve a „Magányos B’anánok” című kompozíció. A kompozíció öt, gyermekméretű b’anán, akiket, vagy amiket – az erről szóló lételméleti vita máig nincs lezárva – Bőváros főterén engedett szabadon.
A „Magányos B’anánok” a genetic-art stílusirányzat letisztult, végletekig leegyszerűsített alapműve, ugyanakkor az első műalkotás a civilizáció történetében, mely direkt, azonnali, és visszavonhatatlan társadalmi hatásokat váltott ki.
Műve a legnagyobb csapást a foszladozó keresztény vallásra mérte. Ha Jézus Krisztus a megtestesült Isten, a b’anánok „kinek” megtestesülései? Halcomb megtestesülései? Ugyanakkor Halcomb kinek a megtestesülése? Egyáltalán: tud-e egy megtestesült megtestesíteni? Stb. Mivel Halcomb-t fizikai valóságában soha senki nem látta, felmerült a kérdés: talán Halcomb maga a testetlen Atya? A keresztény vallás harcosai menteni próbálták a menthetőt. De hát ilyen nyegle Istent? Lehet Halcombbal bárki „egylényegű”? Stb. Természetesen a kérdések tisztázása érdekében a sajtó megkereste Halcombot, Halcomb rövid, rögzített válasza így hangzott: „Elmentek a p’csába.”
Banánt ölt a hajléktalan
-Szalay-
Egyetlen döféssel végzett a kidobott kamerára pályázó banánnal L. Lubo, (66) bővárosi hajléktalan.
A keddi lomtalanítási akció szomorú startjaként L. Lubo a banán saját fehér botját használva fegyverként, a gyephez szögezte vele a Halcomb-kreatúrák e névtelen leszármazottját. Szemtanúk szerint a legyengült szervezetű banán percekig szörmögött a földön, majd kiszenvedett.
fotó Cséfalvay
Zsúfolt városunk szűkülő élettereiért már hónapok óta elkeseredett kiszorítósdit folytat a hajléktalanok eddig békés serege, és az egyre népesebb banánpopuláció. Az afférral a területfoglalási verseny újabb fejezete kezdődött el. Gyors közvélemény kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy olvasóinkat nem érte meglepetésként az újabb fejlemény, és a polgárok a hasonló esetek elszaporodására számítanak.
„Durvul a játék” – szögezte le Brixon Gabriel, a Rendmesteri Hivatal szóvivője. Megkeresésünkre elmondta, hogy „a labda a törvényhozók térfelén pattog”, a banánok státuszának világos meghatározásáig a Hivatal tehetetlen. (Az ügy jogi hátteréről lásd keretes riportunkat.)
A Hajléktalanok Érdekvédelmi Egyesülete egyrészt sajnálkozásának adott hangot, másrészt keményen kiállt L. Lubo védelmében. Főtitkáruk, Abba Nurmi, a hajléktalanok szerzett jogára hivatkozott, arra a közmegegyezésre, miszerint a hajléktalanokat megilleti az első lomválasztás joga. Politikai elemzők a hajléktalanok és a banánok közötti villongások exkalációját jósolják, álláspontjuk szerint az esemény kapóra jött a banánvédők táborának, és a konfliktusba várhatóan a Salsa Fanatics Egyház is beszáll majd a banánok oldalán.
Zsúfolt városunk szűkülő élettereiért már hónapok óta elkeseredett kiszorítósdit folytat a hajléktalanok eddig békés serege, és az egyre népesebb banánpopuláció. Az afférral a területfoglalási verseny újabb fejezete kezdődött el. Gyors közvélemény kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy olvasóinkat nem érte meglepetésként az újabb fejlemény, és a polgárok a hasonló esetek elszaporodására számítanak.
„Durvul a játék” – szögezte le Brixon Gabriel, a Rendmesteri Hivatal szóvivője. Megkeresésünkre elmondta, hogy „a labda a törvényhozók térfelén pattog”, a banánok státuszának világos meghatározásáig a Hivatal tehetetlen. (Az ügy jogi hátteréről lásd keretes riportunkat.)
A Hajléktalanok Érdekvédelmi Egyesülete egyrészt sajnálkozásának adott hangot, másrészt keményen kiállt L. Lubo védelmében. Főtitkáruk, Abba Nurmi, a hajléktalanok szerzett jogára hivatkozott, arra a közmegegyezésre, miszerint a hajléktalanokat megilleti az első lomválasztás joga. Politikai elemzők a hajléktalanok és a banánok közötti villongások exkalációját jósolják, álláspontjuk szerint az esemény kapóra jött a banánvédők táborának, és a konfliktusba várhatóan a Salsa Fanatics Egyház is beszáll majd a banánok oldalán.
A jogász válaszol
- Gombkötő Nóra riportja -
Prof. Gyurkó Pétert, a Bővárosi Tudományegyetem büntető tanszékének vezetőjét a banán-sztori büntetőjogi vonatkozásairól kérdeztük.
Milyen jogi keretbe helyezné a tegnap történt b’anángyilkosságot?
A kérdés valójában az, hogy történt-e gyilkosság? A „gyilkosság” kifejezés a minapi esetig a Homo Sapiens Sapiens, valamint a Homo Pigeon életének egyenes szándékú kioltását fedte le. Hatályos büntető kódexünk szerint, idézem „Aki mást megöl, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, halállal büntetendő”.
A b’anán valami más, vagy valaki más volt?
„Valaki”-e a b’anán? Védi-e a törvény a b’anánok életét? „Mik” azok a banánok? „Kik” azok a b’anánok? Musaes Paradisiaca, azaz gyümölcsök? Facturaes, azaz műalkotások? Homo Bananas, azaz emberi banánlények?
Lehet, hogy egy új értelmes fajról kell elgondolkodnunk?
A b’anán jár. A b’anán érez. A b’anán társas lény – már amikor a b’anánról Halcomb-i értelemben – mint Art-Banana-ról – beszélünk. A b’anán lecsap a kidobott kamerára. Tény, hogy a b’anánoknak nincsenek más, a nem a Homo Sapiens Sapiens, illetve a Homo Pigeon státuszába tartozó lényektől megkülönböztető elkülöníthető jogaik, ha úgy tetszik, lét-privilégiumaik.
Ilyen helyzetben mit tehet a jogalkotó, s mit a jogalkalmazó?
A jogalkalmazó ilyen helyzetben széttárja a kezét. A jogalkotónak ideje elgondolkodnia egy új, védett státusz elfogadásán, a Homo Banana elismerésén.