2. Medvegyev
Medvegyev, motoros rendmester volt a Repülő-dűlő első lakója.
Tornatanárnak készült, egy külvárosi gimnáziumban kezdte el önálló kereső életét. A testnevelés-szakos hallgatók három év alatt diplomát kaptak, nem tömték a fejüket tornatanárnak fölösleges tudással. Kezdő tanárként alig volt pár évvel idősebb végzős tanítványainál. Fogyasztott velük együtt alkoholt a Jóbarátban? – kérdezte fegyelmi tárgyalásán az igazgatónő. Fogyasztottam, válaszolta Medvegyev. És ki lett rúgva.
Évekig züllött életet élt. A kirúgása nagy vihart kavart Bőben, lényeges pontokon átalakították az iskolarendszert, az oktatási rendeletet, de a hatás, amit kirúgatása kiváltott, fikarcnyit sem változtatott a sorsán. Ötvenes évei közepén, a rendmesteri rangig felkapaszkodva, pályája csúcsán épp egy b’anánvadászt próbált lefülelni – így terelte a kötelesség a tubusvasút melletti nagy parkba, amit egyszerűen Nagy Parknak neveztek.
Akkoriban a bővárosiak válságos időket éltek. Történt, hogy egy Ron Halcomb nevű vendégszobrász génsebészeti eszközökkel megalkotta Magányos B’anánok című kompozícióját. A kompozíció öt gyermekméretű b’anánból állt. Héjukból félig kifordult b’anánok voltak ezek, csenevész lábakon vonszolták magukat előre, áttetsző ujjaik közé Halcomb járóbotot illesztett.
A mű bemutatását, ami abból állt, hogy Halcomb szabadon engedte a Magányos B’anánokat a Városháza előtti téren, nagy felzúdulás kísérte. A műkritikusok istenítették, vezető vallási személyiségek támadták Halcomb-t, előbbiek földön kívüli ihletésűnek, utóbbiak sátáninak nevezték művét. A bulvársajtó védelmébe vette a csoszogó szoborcsoportot, a b’anánok végül rendvédelmi egységek kíséretében kibotorkáltak a belvárosból, behúzódtak a Nagy Park fái közé, és a békés zöldben szaporodni kezdtek.
A Magányos B’anánok bemutatóját követő alig két hónap múlva került sor az első kivándorlási hullámra. Több tucat b’anánból álló kolóniák indultak el új parkokat keresni. A hajléktalanok életterébe furakodtak be, ott csoszogtak, csömöszölődtek a parki papírsátrak, lombvackok között. Nem sokáig kellett várni, hogy a vezető napilap szalagcímében megjelenjen a hír: „B’anánt ölt a hajléktalan!” Ott volt a megrázó kép a halott b’anánról, amint saját botjával a földhöz szögezve hever a sáros avarban, gyemekméretű társaktól körülvéve. Az utca embere, aki csak nappal az utca embere, a b’anánok oldalára állt, nem a hajléktalanok oldalára, akik viszont éjszaka is az utca emberei.
A b’anánok megállíthatatlanul szaporodtak. Bőváros lakossága b’anánkérdésben két pártra szakadt. Tüntetők lepték el a tereket. A b’anánok is Isten teremtményei! – állította az egyik oldal, nem, a b’anánok Halcomb teremtményei! – jött odaátról. Ellenérv csapott le: Halcomb az Isten teremtménye, tehát Halcomb teremtményei is az Isten teremtményei! Tüntető tömegek vonultak egymással szemben. B’anánköztársaságot! – így ezek. No b’anán, no para’! – így azok. A b’anánoldal jogokat akart adni a b’anánoknak. Az antib’anán oldal csak annyit volt hajlandó elismerni, hogy a b’anán is a biomassza része. Végül az antib’anán-mozgalomnak létrejött egy legális, és egy földalatti ága. A földalatti ághoz tartoztak a b’anánvadászok.
Medvegyevnek, mint a törvény őrének szolgálnia és védenie kellett a b’anánokat a b’anánvadászokkal szemben. Épp a körzetében cirkált, mikor rádión bejelentés érkezett egy b’anánvadászról, akit a Nagy Parkba láttak behatolni.
Medvegyev az út szélén várakozott motorjával. Az üzenet érkezésekor épp a tankra hasalva kereste kibomlott cipőfűzője végét. Sokáig, szuszogva matatott bakancsa körül, és egyre dühösebb lett. Akkoriban Medvegyev nagy pofonokat szeretett adni a mancsával, nem pedig vékony cipőzsinórokat boncicálni. Nagy dérrel-dúrral lépett a fák közé, elhatározta, hogy földbe döngöl b’anánt és b’anánvadászt egyaránt. Medvegyev szívből utálta a b’anánokat. A fiatal b’anánok, csak hagyján, de azok a szöttyös, vén, barna trottyok!
– Egyáltalán, – mérgelődött – mi az, hogy b’anánok!? Honnan a fenéből kerültek ezek elő? B’anánokról kell szóljon az élet? Az egész életem?
Medvegyev a b’anánvadászokat is utálta. Mennyit kellett loholni utánuk! Rafináltak voltak, többnyire túljártak a rendmesterek eszén. Fürgék voltak. Medvegyev pedig, már nem volt fiatal. A régi sajtófotókon, amelyek a kirúgásakor készültek, látszik, milyen kisportolt testű, nagycsontú, szélesvállú férfi volt. Nem sokkal azelőtt, hogy lebukott az ivászaton a végzős diákjaival, a Krokodil Holding Igazgatótamácsa kihirdette „Kirúgási rendelet”-ként elhíresült rendeletét. Először a Krokodil Holding profitérdekelt munkaszervezetén belül alkalmazták a munkafegyelem megerősítésére, később úgy vélték, hogy a városállam közjóléti szervezeteiben – mint hivatalok, kórházak, művelődési, kulturális, oktatási intézmények stb. – is beválhat. Történetesen Medvegyev lett az első kirúgással büntetendő iskolai alkalmazott, kirúgására afféle „pilot project”-ként tekintett a Holding vezetése. A kirúgási rendelet szerint a kirúgandó alkalmazottakat tettlegesen kell kirúgnia a munkáltatói jogú vezetőnek. Medvegyevnek oda kellett állnia az iskola főbejáratától induló lépcsősor felső fokára, térdét meg kellett roggyantania, és ülepét – a rendelet szerint – „fel kellett kínálnia” a munkáltatói jogú vezető „rúgólába” részére. Így is lett. Medvegyev odaállt, ülepével kissé megereszkedett. Fent körívben állt a tanári kar, a lent, a lépcsősor alján a diáksereg és a sajtó. Egy rövid nekifutásnyi távolságra ott állt Medvegyev mögött a törékeny igazgatóasszony, nagy levegőket vett, és néhányat rugózott madárka lábain. Megiramodott – már amennyire a szűk kosztümszoknya lábait egymást előzni engedte – lendített, rúgott, lábfeje Medvegyev ülepén csattant, ahogy azt mindenki lélegzetvisszafojtva várta. Medvegyev meg sem billent. Ellenben az igazgatóasszony a lendület erejével megsegítve átbucskázott Medvegyev vállán és néhány fokkal lentebb a lépcsőre csapódott. A felvételek bejárták Bővárost. A Krokodil Holding Igazgatótamácsa már másnap összeült, és módosította kirúgási rendeletét – kerületenként, azonnali hatállyal három teljesállású ún. „rüszt” alkalmazását rendelte el, részletesen meghatározva az állás betöltésének fizikai és mentális kondícióit.
Interjú Halcombbal
- Dorkó Zs. -
Mr. Halcomb, mit szól a legutóbbi, bővárosi eseményhez?
Melyik eseményre gondol?
Egy hajléktalan, az Ön egyik alkotását ledöfte, annak saját botjával…
A b’anán ledöfése nem válasz a banánra.
Mi a válasz a b’anánra?
Nem kell válasz a b’anánra. A b’anán maga a válasz.
A b’anán ledöfése tehát egy válaszra adott viszontválasz… Kialakult egy vita…
Én nem vitatkozok. Én művész.
Mire válasz a b’anán?
Engem az Alkotmányuk Indoklása gondolkodtatott el. Az Indoklás szerint bármi bármiből levezethető. Ha ezt elfogadjuk, bármi bármiből létrehozható. Erre válasz a b’anán.
Banánokból alkotott védtelen, érző, emberszerű lényeket. Nem voltak morális fenntartásai?
Nincs olyan, hogy erkölcs. Csak a jóról és rosszról szóló különböző vélemények vannak.
Beszél a terveiről? Min dolgozik jelenleg?
Csend’életeken. A csend’élet a jövő.
Tudvalévő volt, hogy amíg b’anán van, lesznek b’anánvadászok is. Ez a vigasztalan jövőkép lebegett a szeme előtt, miközben vakon csörtetett befelé a park bokrai közé. Az ágakat csapkodva, dúlva-fúlva beljebb és beljebb hatolt a Nagy Park rengetegébe, mígnem a tubusvasút fehér héja elvágta útját. Toporgott a védősávot takaró kőzúzalékon, fülelt, néhányat jobbra lépett, ugyanannyit balra, aztán találomra elindult a tubus mentén a Halleluja köztemető irányába.
Hirtelen elnyelte a föld. Csúszott lefelé, mint egy hosszú gyerekcsúszdán, reszelős zubogással ömlött utána a kavics. Egy betemetetlen munkagödörbe zuhant, amely a tubusvasút építésekor maradt ott. A gödör fala a tubusvasút túlsó oldalán beomlott, annak meredélyén kapaszkodott ki a felvilágra. Így érkezett meg Medvegyev a Repülő dűlőre.
Elindult az orra után, és ment, amíg teljesen be nem sötétedett. Akkor leült egy fa alá és elaludt. Reggel tovább indult, ment-ment, végig a hosszú temetőfal mentén, a meddőhányó sziklás fala alatt, a tubusvasút vonalán, de nem találkozott senkivel. Sehol senki, csak madarak, bogarak, békák, és egy szál Medvegyev-maga egy új birodalomban. A sík közepén állt néhány épület. A főépület homlokán, egy valaha büszke gímszarvas agancsa alatt lemeztáblán az állt: Repülő-dűlő, 4-es számú raktár. Ebből a néhány épületből lett a település, ami néhány év alatt benépesült.
