15. A zúzógyomor
A Hold Küldetés bővárosi izgalmai nem jutottak el a Repülő-dűlőre. A Fenn és lenn programból csak a mélygarázs-építés munkálatainak gépzaját hordta arra a szél. Kapp Emil gyakran elzarándokolt az intézet épületéhez, abban bízva, hogy ahogy eltűntek, egyszerre ott teremnek barátai. Csak az egykori őrszobában volt némi élet, a kis háztartási-gép kereskedésben éjjel-nappal világított a lámpafény. Iván Djeprefosnak égető szüksége volt egy alkalmazottra. Megkörnyékezte Knapp Emilt, aki láthatólag korlátlanul rendelkezett az idejével. Dicsérte, hogy milyen „joravalo srac”, hogy „kivalo hazalo” lenne belőle. A barátait is kereshetné házalás közben.
– Jossz-mesz, idemesz-odamesz, kerdezed hol a gyerekek, kilatta, kinemlatta sok intezeti sracok, tessék venni kavefozo, ilyen kis kopasz sracok, nemszereti kave, akkor tessék venni hutoszekreny, nem szereti hideg, akkor tessek venni kutyagumi. Ures kezeddel kerdezel, gondolja kersz valami, es elzavar! Nagy boronddel kerdezel, gondolja, kap valami, es beszelhetsz amit akarsz!” – Knapp Emil beadta a derekát, elszegődött háztartásigép-ügynöknek.
Addigra a legtöbb bővárosi hazaér a munkából, még nincs túl késő, van idő az ünneplésre.
A gömb kettévált, nyitott belsejében felpattant a ládafedél és kifordult belőle egy fényes szerkezet. Milliónyi bővárosi háztartásban zengett az ováció. Bár a szerkezet egy arasznyit sem haladt, végül is, mint azt utóbb. a vezető hírekben bemondták, a küldemény célba ért.
A bővárosiak önfeledten ünnepeltek. Semmi sem csalhatta meg milliók örömteli várakozását. Persze most is volt néhány akadékoskodó, de mérvadó lapok publicistái még a lábjegyzetüket se törölték beléjük.
Sok apró gomb volt rajta, sorba nyomogatta mindet, s a szerkezet csuda dolgokat csinált:hol előre, hol hátra billegett, hol lehasalt a terasz kövére, hol meg lábujjhegyre emelkedett. A város himnusza szólt, miközben a rakéta méltóságteljesen a Hold porába huppant. A kamerák a Küldetés Tamácsát mutatták, és a városi méltóságokat. Az osztott képernyőn egyszerre látszott az atyák arca és a rakéta hasi nyílásából kibúvó műanyag gömb.
Zúzógyomor (porcikarajz©)
Járta a várost, kínálta Iván Djeprefos portékáit. Iván legújabb termékén, egy elemes konyhai moslékőrlő-gépen kellett volna valahogy túladnia. Konyhai zúzógyomor. Ez volt a termék fantázianeve. Mindent bele! Ez a szlogen tartozott hozzá.
A kutyának se kellett.
Zúzó a Holdon (porcikarajz©)
Knapp Emil másnap reggelre tartogatta a meglepetést. Fél kilencre időzített, amikor mindenki Cicmuk kávézójában ül. A teraszon nyitotta ki a nagy táskát, kivette a járművet, ami eleinte csak Kotek Totyi érdeklődését keltette fel. A társaság akkor figyelt fel Knapp Emil ügyködésére,
A Hold-küldetés népszerűsítése céljából Bőváros főterét holdbéli tájjá varázsolták. A holdjáró szerkezet kráterek, meredélyek, sziklatömbök között a kanyargott. Bőváros minden sarkából naponta ezrek jártak a kecses gépezet csodájára – a holdjáró úgy kelt át a terepekadályokon mint egy mesebeli akrobata – ha kellett lábat növesztett, ha kellett kereket, rótta a köröket éjjel-nappal.
Knapp Emil nagy bőrőndjét húzva, a holdjáró fellövését megelõzõ napon késő este érkezett meg a főtérre. Az első pillanatban nem is tudta, hol van. A kavicsos, meddőporos főtér akár a Repülő-dűlő egyik szeglete is lehetett volna. Jártában-keltében hallott a nagy Hold-programról, és most ott állt farkasszemet nézve a felé zümmögő kicsi gépezettel. Akkorka volt a szerkentyű, mint egy nagyobb kapacitású mikrosütő, vagy testesebb konyhai dagasztógép. Pont akkora volt, mint a bőröndjét kitöltő zúzógyomor. Rá lehetne szerelni a kerekesszék ülőkéjét, és pont jó lenne Gólya Nimród alá Repülő-dűlő mostoha terepén.
Alighogy a gondolat befészkelte magát a fejébe, egy kisteherautó tolatott a mesterséges dombocskához. Két rendmester pattant ki az autóból, egyikük felnyalábolta, és óvatosan egy fémládába helyezte a szinte súlytalannak tűnő szerkezetet. A ládát becsúsztatták a teherautó farába, és ráhajtották a kétszárnyú ajtót. Knapp Emil nem tétovázott, miközben az egyenruhások előrementek az utasfülkékhez, ő beugrott a csomagtérbe. Az autó felvette az utazósebességet, Knapp Emil felnyitotta a ládát, és a szerkentyűt kicserélte az elemes konyhai zúzógyomorra. Mire az autó megállt, ő már nem volt sehol.
A rakéta landolását délután hatra időzítették.
amikor a szerkezetből felzendült Bobo Lou dongóhangja. A mama csókja! – ki ne ismerte volna ezt a számot? Dudás bácsi nem ismerte. Porcika ismerte, de utálta. Nála egyedül az Ütvefúrók zenéje számított. Hallva a dalt, a többiek odakuporogtak a szerkentyű köré. Knapp Emil matató ujjai alatt váratlanul kinyílt egy rekesz, s kifordult belőle egy fényes porcelán fogsor. Kotek Totyi felkapta a fogsort, s ijesztgetni próbálta vele a lányokat. A Dudás bácsin edződött Cicmuk és Porcika rá se hederítettek. Nem úgy Dudás bácsi, akinek szemgödrében felcsillantak a rézgombok. – Megállj, te kis imposztor! – kiáltott a fogsorral hadonászó Kotek Totyira. – Adod ide tüstént!
Egy-két útban lévő régi fogat kellett csak eltávolítani, és a fogsor állandó derűt varázsolt az öreg orcájára. Miután mindenki sorban megdicsérte – milyen fiatalos lett, ezzel udvaroltak – visszafordult a figyelem a szerkezetre. Ahogy A mama csókja utolsó taktusai elcsendesedtek, előbújt egy ernyőcske, ami magától a Nap felé fordult, akár egy napraforgó. A gépezet felzümmögött, s kiugorva Knapp Emil kezéből, baj nélkül ledöcögött a terasz lépcsőjén, és ment egyenesen, árkon-bokron át. Usgyí utána, szaladtak mind, s leteperték. Addig-addig bütykölték, míg ráerősítették Gólya Nimród kerekes székéről az ülést. Gólya Nimróddal madarat lehetett volna fogatni.
Igaz, az új szekeret nem lehetett kormányozni, úgyhogy egy karóval lökdöste magát hol erre, hol arra. Mi több, elindítani, majd megállítani csak az ernyőcske kinyitásával és becsukásával lehetett. De ettől kezdve Gólya Nimród előtt nem volt akadály, és ha eddig Knapp Emil nagy volt a szemében, akkor ezen túl úgy tornyosult mindenki fölé, mint. egy istenkirály.
A látvány, amit a holdkomp hasára rögzített kamera lencséjén keresztül látnak, kedves nézők, nem más, mint a Mare Serenitatis, a Derültség Tengere, holdjárónk úticélja. Most kapom a hírt, az űrközpont jelzi, hogy harminc másodperc múlva landolás, a holdkomp, benne a kapszula, a kapszulában a holdjáró, a holdjáróban a fémrekesz, a
kamerának köszönhetően, és….. igenigenigen! Mozdul! Egyelőre csak egy rejtett üreg nyílik fel, kérdezem az űrközpontot, melyik üreg ez… kis marófejek forognak körbe, azt látjuk, nincs válasz egyelőre, nézzük, egy papírszelet, egyenesen fel az üregből, MINDENT BELE! ez
fémrekeszben Bobo Lou autentikus fogsora, a fogsorban Bő szelleme, s lám, mire befejezem a sort, hiánytalanul leszállnak mind mindannyiunk közös égitestére. Nézzük. Öt, négy, hallgassuk, kettő, egy, és… igen!!! Most nem látunk semmit, ne ijedjünk meg, hallom az űrközpontból, csak a holdkomp által felvert finom por gomolyog, s valóban, nézzék csak, ott fehérlik a kapszula, mint egy tojás, mintha a holdkomp tojta volna, s valóban az is történt, a holdkomp testéből kipottyant a kapszula, és most várunk, hogy a kapszula megnyíljon, hogy belülről mintegy föltörje azt a holdjáró, de nem, nem kell feltörni, mondják az űrközpontból, indul az újabb visszaszámolás, és már nyílik is magától… és íme kifordul a küldemény! Íme! Íme, a holdjáró! Bőőőőőőőőőőőőőőőőő, a Holdon! … És mindjárt útra kel, és benne Bő, és nem ismer akadályt… Íme. Várjuk, hogy induljon, egyelőre nem mozdul, mi a helyzet, kérdem az űrközpontot, egyelőre nincs válasz, most láthatjuk, hogy közelít a szerkezet, a holdkomp hasára rögzített
van rá írva! Micsoda meglepetés, micsoda fantasztikus ötlet, MINDENT BELE! hát, kedves nézőim, hallgatóim, kedves bőtársak, MINDENT BELE! Hát ez az üzenet! Most egy újabb holdpor-felhőt látunk, nem, mégsem holdpor, kapom a hírt az űrközpontból, pici vételi probléma adódott, sebaj, bizonyára kézben vannak a pezsgőspoharak, kedves bőtársak, akkor koccintsunk az Igazgatótamácsra, a Hold-küldetés Tamácsára, Bőre, Bobo Loura, ránk, magunkra! Előre Bőváros, hajrá Bő!
(A Krokodil TV kommentátorának közvetítését lejegyezt a PPFC a Bő 51. évének 288. napján.)