17. A tröszt
A woala-láz elmúlt, és Bőváros a nyakán maradt woalákat hasznosításra a Tápszer, Kötszer & Tapasz Közhasznú Társaságnak adta át.A társaság – ismertebb nevén Tapköttap – az Igazgatótamács vállalata volt. Hajdanán a szegények, az elesettek, a hajléktalanok támogatására alakult, de rátermett menedzsmentje eredményes vállalkozássá tette. Az Igazgatótamács minden sikertelen kezdeményezése, rossz felvásárlása, hasznosíthatatlan ingatlana végül itt kötött ki, s a társaság ügyesen oldotta meg a rábízott problémákat.
Mihelyt átvették a woalákat, összeült a vállalati agytröszt. Az agytröszt tagjai megnagyobbodott fejű enberek voltak, mind férfiak. Főleg koponyájuk hátsó boltozata engedett a belső nyomásnak, és öblösödött ki.
– Lássuk tehát, urak, milyen képzetet tudunk a woala köré felépíteni! – jelölte ki az új irányt a nagyonnagy-fejű. Röpködtek a szavak. A woala egzotikus. Ezoterikus! A woala misztikus. Néha udvariasságból egymás feje után is oda-oda kaptak.
Ámde a legkisebbnagy-fejű megint megakasztotta az ötletek áradását.
– A woala ronda uraim. Öreg. Fekete. Száraz.
– Transzponáljunk, uraim! – keményített be a nagy-nagyfejű. – Hívószakat kérek!
– Szépség, uraim – mondta valamelyikük. Újra röpködtek a szavak.
– Fiatalság!
– Fehérség!
– Puhaság!
A fejhátsó növekedését nem követte a nyakizmok megerősödése, így aztán a gondolkodás hevében némelyikük feje olykor hátranyaklott, s a tröszti tagnak úgy kellett saját feje után kapnia, nehogy a nyaklás szétszakítsa a gégeporcát. Az agytröszt tagjai think-tanknak nevezve magukat, nagyon összeszokottan, és gyorsan gondolkodtak az ötletroham módszerének alkalmazásával. Mintha csak labdáznának, dobálták egymásnak az ötleteket.
Szárnyal a képzelet
– A woala a szépség sűrítménye!
– A fiatalság kapszulája!
– A fehérség üszke!
– A puhaság kemény burka!
– Bingó! – intette le a legnagyobb fejű a tagok kórusát. – Miénk a woala, uraim.
Az Igazgatótamács még aznap elrendelte a kószáló woalák újbóli begyűjtését.
Nem számított, hogy kié az ötlet, csak az, hogy egy pillanatra se szakadjon meg a játék. Nézzük, mi tud az anyagunk, aztán megmondjuk, mi lesz a termék – ezzel indították a gondolkodást.
A woalák idősek és kiskorúak, feketék, nyilván Afrikából. Ezerháromszáz darab van készleten. További, mintegy ezren élnek a városban szerteszét. Szárazságtűrők. Kiszárítva jól röptethetők. Röpképességük hosszabb távon nem garamtálható. Ennyit lehetett a woalákról elmondani röviden, tömören.
– Uraim! Miben különbözik a woala minden mástól? Ez a kérdés! -szabott irányt a legnagyobb fejű tröszti tag. Egy szusszanatnyi csend lett, és két tröszti tag is hátranyakló feje után kapott.
– A woala egy ritkaság, uraim – szólt az egyik. – A woala korlátozott számban fordul elő.
– Úgy van uraim – kontrázott egy másik.
– A woalának nincs utánpótlása.
– Nincs piaci versenytársa, uraim! – lelkesült fel egy harmadik tag.
– De értéke sincs, uraim! – pattamt fel a negyedik, a legkisebb fejű nagyfejű, és majdnem hanyatt vágódott e gondolattól.
A legnagyobb fejű tröszti tag továbblökte a gondolatmenetet, mondván, hogy még nincs, – egyelőre még! – úgymond felismert értéke a woaláknak, de épp ez a feladat, ezt várja tőlük a vállalat, hogy ezt az értéket felismerjék.
Fizikai tulajdonságaikat laboratóriumi körülmények között vizsgálták. Megállapították, a woalák levágott testrészei – végtelenül lelassult anyagcseréjük következtében – még levágva is sokáig tovább élnek, ahogy azt is, hogy a woalák sarkán, térdén és könyökén az átlagosnál gyorsabban regenerálódik a bőr. Így jött létre a Tápszer, Kötszer & Tapasz Közhasznú Társaság termékeinek új zászlóshajója, a Woala-reszelék. Számos érv szólt amellett, hogy ne a hagyományos kereskedelmi csatornákon futtassák: A Woala-reszelék egyedi, kivételes! Az egyéniségek reszeléke! A reszelékből kevés van, ezért drága! – Szűk a célcsoport, tehát nem költünk hirdetésre – döntött a vállalat. Legyen a reszelék hiánycikk! Suttogjanak róla! Hozzunk létre fogyasztói közösségeket! – javasolták saját maguknak. Mire jó a reszelék? – Mindenre! A reszelék misztikus! Misztikus erejű.
– Hinni kell a reszelékben! – mondták.
Az egyik reszelék-elosztó központ a Tapköttap által üzemeltett moziban kapott helyet. Egy tucatnyi woalát tároltak ott az egyik használaton kívüli, elfüggönyözött ruhatárban. A ruhatár hetente egyszer nyitott ki, közvetlenül az esti vetítés megkezdése után. Ilyenkor összejött a kerületben szervezett reszelékvásárló közösség, és ki-ki hozzájutott a maga sarkához, térdéhez, könyökéhez, kinek mi jutott.
Az árusítás összesen száz percig tartott, és a vetítés vége előtt bezárt a titkos bolt.
Think tank és ötletroham
Kalmár Petr Senior Coach előadásának esszenciáját lejegyezte a PastPerFact Commando
a Bő 52. évének 67. napján.)
Think tank
Az eltörölt régeni múltban, a think tankok katonai tamácsadó testületek lehettek, erre a tank-szóból kiindulva következtetünk.
A tank, régeni, löveggel felszerelt páncélozott, lánctalpakon guruló harci egység volt, és magából a kifejezésből – kötött módon asszociálva is – a think tank harci szerepének megállapításához jutunk el. A kifejezést bőmagyarra, bátor rugalmassággal, észharckocsinak fordíthatnánk.
Korunkban a think tankok szerepe megváltozott: kormányok és mega-cégek kreatív tamácsadó testületeit nevezik think tankoknak, megváltozott, inkább gazdasági szerepük miatt talán helyesebb lenne őket észkombájn-nak, eredeti nyelven mindcombine-nak nevezni, -britmagyarul esetleg májndkombájnnak, – de Commandónk a nyelvújítás felelősségét nem vállalja magára.
Ötletroham
Az ötletroham az észkombájnok munkamódszere. Eredeti brit kifejezéssel brain stormingnak nevezték, szigorúan véve, literális fordításban mi magunk az észszélvész kifejezést használnánk, annál is inkább, mert a roham-toldatról, kötött módon, inkább epilepsziás görcsre asszociálunk. Mivel a nyelvújítás felelősségét már fentebbb
elvetettük, elemzésünkben továbbiakban is megmaradunk az ötletroham elnevezésnél.
Az ötletroham kollektív műfaj. Hozzáértők óva intenek bennünket attól, hogy az ötletrohamot, mint eszközt magunkban, – netán házilag, egyedül, – alkalmazzuk. A módszer alkalmazása során erős lehet a késztetés, hogy a rohamszerűen ránktörő ötletet azommód meg is valósítsuk. A rohamszerűen ránktörő ötletek nem mindig jók! Célszerű azokat a kollektív bölcsesség ellenőrzésének alávetni. Hovatovább a kollektív ötletrohamnak szabályai vannak, ezek egyszerre emgedékeny és szigorú szabályok. Emgedő szabály, hogy bármilyen ötlet felvetése megemgedett. Szigorú szabály, hogy semmilyen ötletet sem szabad kritizálni, azt mondani rá, pl., hogy baromság, és ezzel az ötletadóban az ötletek tudati nyílását elrekkenteni. Az is szigorú szabály, hogy az ötletrohamot egy közös cél felé kell irányítani. Zavaró lehet adott esetben, ha egy tízfős think tankban kilemcen a téridő-ugrás megvalósítására igyekeznek megoldást találni, a tizedik résztvevő ugyanakkor a nyakkendőcsomózás eddig megismert lehetőségeinek tágítására tör.
Az ötletroham több mint ötletelés, kevesebb mint gondolkodás.
Az ötletroham során felmerülő ötleteket sorban fel kell írni egy alkoholos filccel a flipcsártra.