ÖRÖKKÉ VALÓSÁG
Hitéleti honlap
a Bő 51. évének 41. napján
Keresztény Kongregátum
Iszlám Kupola Egyesülés
Egyélethit Gyülekezet
Salsa Fanatics
Jim Bim Kör
WOALÁK FÖLDÖN-ÉGEN!
Csak állok, és ámulok. Előttem a Duna, mögöttem a Bőszékház, alattam a föld megnyílik, fölöttem az ég leszakad… Saz ég, saz ég, saz ég! Az imént húzott át felettünk egy vihar lila csíkja. Uszályában ezernyi légballon érkezett, röptük lelassult, megálltak, tömött szőlőfürtökként lógnak alá a város alacsony egéről… Ki gyalog sietett, most sóbálványként megáll. Leáll a forgalom, alapjárati csendes mormogás, csendes koccanások. Minden szem az égen. ballonok kosarának alja sorra lecsapódik, s mintha hatalmas, érett gyümölcsök szórnák magvaikat – a kosarak mélyéből fekete lények siklanak alá, keringve, forogva, némán.
Ahogy lentebb ereszkednek a szélcsendben, arcuk lesz. Egyikük, hopp, fennakad a Bőszékház szélső csipketornyán, vergődik kicsit, aztán szelíden, mint egy denevér, megadja magát a lefelé lógásnak. Ott amaz meg a Duna vizére érkezik, s tajtékról-tajtékra csiborként evickél. Amelyikük a talajon kényszerül landolni, az sem üti meg magát. Egyikük, hopp, fennakad a Bőszékház szélső csipketornyán, vergődik kicsit, aztán szelíden, mint egy denevér, megadja magát a lefelé lógásnak.
Ott amaz meg a Duna vizére érkezik, s tajtékról-tajtékra csiborként evickél. Amelyikük a talajon kényszerül landolni, az sem üti meg magát. Egy suhintó, karcos érintkezés az aszfalttal, egy lapos bukfenc, s a lény már is elsimul, mint egy leejtett újságpapír.
A ballonok tovább úsznak a gyenge szélben dél felé, Vásárlóvárosig hintve és terítve súlytalan terhüket.
Egy jövevény közvetlenül mellettem ért földet, egy elhagyott hotdog mustárfoltja rögzítette a ligeti padhoz. Fölé hajoltam, csodálattal bámultam szép, nagyfehérje-keretes, fekete szemét, piros ajkacskáit. Az ajkak megmozdultak s azt a szót formázták, és a szájharmonika-hangra emlékeztetően azt a szó rezgették, hogy: woa, s ismételték, woa, woa, woa.
Őt én, a Salsa Fanatics Egyház igaz híveként a hittársaknak szóló köszöntőmozdulattal, egy aprende los giros de salsa en linea-val üdvözöltem…
(Beküldte Molnár Wella, a Salsa Fanatics Egyház előtáncosa)
(Svala Gabriella madárjós, az Ökumenikus Ezoterikus Közösség szószólója első woala-benyomásairól.)
“Hallatlanul érdekes, amit látunk és tapasztalunk kívül, s belül. Hihetetlen, hogy új barátaink a szellemben és a valónak vélt világban még sosem hallattak magukról, hogy róluk évezredek alatt feljegyzés nem készült – fajuk lett légyen volt lakója Afrika legeldugottabb esőerdejének, esetleg szavannájának,
hogy nyelvüket dekódolni lehetetlen a számítógépek képességei alá vetett tapintható mindenségben. Hajlanék arra a véleményre, hogy barátaink a szellemvilág megtestesülései, a világszellem kisülései, a felkereshetetlen múlt helyett a jövő hazatérő vándorai.”
A Jimbim Közösség Bourbonja, Milos Kosúta nem lelkesedik a woalákért. “Vagyunk már annyian.” mondja a Bourbon. “Itt van rajtunk a halcombi átok, az egész banánköztársaság, itt vannak Galambék, mind-mind kívülről valók, felhígítják a sűrű bővért, eddig se hiányoztak nekünk. Most meg itt vannak mindennek a tetejébe ezek az égi potyadékok, hiába kicsik és vékonyak, mégiscsak feketék, s előbb utóbb követelőzni fognak, először a kisujjunk kell, aztán egyenlőség velünk, szabadság nyakló nélkül, meg testvériség mindenkivel. Szó se lehet róla. Lője őket az Igazgatótamács vissza a majmok közé, vagy a bolygóra, ahonnan jöttek.”
